Mars, a rozsdás bolygó
Az átlag ember úgy gondolja, hogy az emberiség a Marsra fog átköltözni, ha ezt a bolygót már tönkre tettük. Naprendszerünkön belül a Földön kívül nincs más lakható bolygó. Ettől függetlenül mindegyiket kutatja az emberiség. Marsra olyan űrszondákat is küldtek, amelyek járműveket is vittek magukkal.
Az első a Mars Pathfinder volt ami 1996 december 4-én indult a NASA által. A Sojourner nevű járművet vitte magával.
A jármű 10,5 kg tömegű, 65 cm hosszú, 48 cm széles, és 30 cm magas. Kutatásai során sosem ment 12 méternél távolabbra az űrszondjától, mégis kb 100 méteres távot tett meg élettartam alatt. Eszköze az Alpha Proton X-ray Spectrometer (APXS) volt, amivel az egyes anyagok összetételét tudta meghatározni, de egy minta teljes vizsgálata 10 órát vett igénybe. Ez a jármű három hónapon keresztűl kutatott, és küldte az adatokat bolygónkra, köztük 550 fényképet.
A második Mars kutató jármű a MER-A Spirit volt. 2003 június 10-én lőtték fel, 2004 január 4-ém érkezett meg a marsra, és 2010 március 22-éig küldött adatokat. Eredetileg 90 napos élettartamra tervezték. A Guszev kráterben landolt 7 hónapos, 400 millió kilométeres táv megtétele után. Körülbelül 79.000km/h sebességgel közlekedett az oda úton.
Ez már méreteiben és tömegében bőven meghaladja a Sojournert. Álló helyzetben másfél méter magas, 2,3 méter széles, 1,6 méter hosszú, és 185 kg tömegű, illetve ugyan úgy 6 keréken mozog. -40 és +40 celsius fok között üzemképes.(A Marson -140 és +20 fok között van a hőmérséklet).
Maga a leszállási művelet 6 percig tartott azt követően, hogy a szonda 130 kilométeres magasságban óránként 19 200 kilométeres sebességgel belépett a Mars légkörébe. Két perccel a talajtérés előtt kinyitotta a fékezőernyőjét, majd 20 másodperccel később ledobta magáról a már feleslegessé vált hővédő pajzsát, amely a túlhevüléstől védte meg a légkörbe történt belépés után. Hat másodperccel a felszínre érés előtt felfúvódtak a szonda légzsákjai, begyújtotta a helyzetének stabilizálására szolgáló rakétákat, majd 15 méteres magasságban csupán már csak a puha talajfogást szolgáló légzsákok maradtak rajta, és innentől kezdve szabadesésben tette meg útja utolsó szakaszát. Miután a felszínre ért, még egy kilométer hosszan pattogott, majd megállapodott a Guszev-kráterben kijelölt leszállókörzet területén.
Azért működhetett tovább a szerkezet a tervezettnél, mert úgy gondolták, a napelemeket a por be fogja borítani, így nem kap energiát és leáll.(Kérdem én, a ventillátor telepítése túl drága lett volna?). Nem számoltak a széllel, amely néha megtakarította a napelemeket. Ennek köszönhetően nem a tervezett 600 méteres távot tette meg, hanem 7,73 kilométert. Végül egy homokos talajra érkezett, amibe tengelyig süppedt, innen már nem tudodd kijönni, viszont adatokkal tudott szolgálni.
Eszközei: Fényképezőgép, mikroszkóp, sziklatörő(mintakészítéshez), Gamma és Alpha Proton X-ray Spectrometer.
Főbb felfedezései: Volt régen forró víz, Sűrű légkőr, édes víz, aktív vízforgás a Marson
Ez itt egy forgószél képkockái:
Ennek a járműnek készült egy ikerpárja, a MER-B. 2003 július 3-án lőtték fel. Ez a mars másik felén szállt le. Ez az eszköz jelenleg is működőképes. 2012 Február elsejéig bezárólag 34,4 kilométeres távot járt be.
Végül zárnám a posztot pár Marson/Marsról készült képpel.
Igen, van a Marson egy arc kinézetű domborulat! De azt a poént ott a csokival nem bírtam kihagyni.
